belém olvadt hozzám elérő finom kezed
egymásnak vetett háttal lebegve égünk
angyalérintésben borzong jeges-forró testünk
összefolyt fehőszíneinkben úszik lelkünk
nem látsz, de a szemedben én ragyogok
a mosoly az enyémben neked mit üzen
érzed-e
a megbénult pillanat miként hevül
ahogy eggyé válunk a Semmiben
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
