amikor
szememmel
valamit
megfontoltan kinézek
a távolságot bemérem
fókuszomat
jól odabiggyesztve
azt hiszem
megnézem
de így
pont így
a lényeget
elszalasztom
benézem
hiszen
látni csupán úgy tudok
ha nézni nem akarok
helyette
szívemmel
világba bele
engedem
csak hagyom
időtlen, mérettelen
ismeretlen térben
szétáradva lenni
a fókuszom
ami így megmutatja
felfedi a csodát
azt is
mit képzelni nem lehet
mit hitem korlátja
nem enged
feltárul eképpen
eddig illúziónak vélt
meztelen szépségében
a VALÓság
