gondoltam egy nagyot
itt az idő
én most mozdulok
lépek
onnan kilépek
kilépve
máshová belépek
de kételkedések
ha ott eképpen
magammal fellépek
lehet, hogy nem látnak
s lazán rám lépnek
hezitálok
talán jobb
ha lelépek
vagy esetleg
gyorsan visszalépek
vagy tán könnyebb
ha magamon átlépve
mély levegőt véve
még tovább lépek
valahová csak elérek
derűs-könnyű
nemértések bennem
eddig rájuk
válaszokat nem leltem
földön-égen s bennem
hiába kerestem
mögöttem
évek, arcok, képek
eltűnnek a ködben
s én eltűnök a fényben
és nem értem
nem értem
most meg miért nem lépek
állok mosolyogva
áldott nyugalomban
csendfelhőbe burkolózva
megértő pillanatomban
miben végre már látom
végre már érzem
minek is a lépkedés
tétova kétkedés
ha most és nekem
ITT
ugranom kell
