ég, föld, víz, tűz innen most messzire űz és nem marad más nekem csupán elefántcsont-fehér elefántcsont-fekete…

és jön még ha vágyad nem csupán lázadó árnyad és nem pusztítja lelkeddel kifáradó testedet és nem tör össze hogy a még az majd és nem féled a zivatart és látod hogy felhőtlen lesz az ég látod te a…

csend ül a világon nyugalmában fák pihennek ágakon madarak magukba merülve tudva kivárva figyelnek a nap alább bukik a határon körötte az ég lángoló vörösbe hajlik könnyű felhők úsznak némán elé…

tudod-e ki vagyok vagy csupán vaksin tapogatózol kell-e hogy itt vagyok vagy jobb volna ha felhőn ülnék hallod-e az égi harangot látod-e hogy’ táncolok szemedbe verődött hold fényén én…

belém olvadt hozzám elérő finom kezed egymásnak vetett háttal lebegve égünk angyalérintésben borzong jeges-forró testünk összefolyt fehőszíneinkben úszik lelkünk nem látsz, de a szemedben én ragyogok a mosoly az enyémben neked mit…