tenger sózta
nap barnított
égbe feszülő
gyönyörű testem
némán kiáltja
kínzó hiányod
ölelő karod
hol találom meg
csillag szórta
édes éjen
finoman csöndülő
harang hangja emel
kabóca dalban
megváltó álomban
hullámon ernyedő
éteri létem
szerelmed kékjében
békésen megpihen