hazug szavaid mocsarába
úgy süllyedtem én ma
hogy nem láttam
és nem értettem
miként került lábam elé
forgott felettem
az éjszaka
a csillagok gyorsan
behunyták szemüket
üvöltöttem volna
hagyd abba
de a rothadó föld
betömte szám
s te zokogva még néhány
mocskot hullattál rám