girbe-gurba, hepe-hupás

ködös homályba tűnő

volt az út látványa

min elindultam

sok-sok évvel ezelőtt

minden bátorságomra

erőmre szükségem volt

ahogy remegő lábaimat

győzködni próbáltam

az ismeretlenbe mozdulásra

bizonytalan topogások

botlások és csalódások

képek, érzések, arcok

mások által hátamra kötött

önként cipelt mázsás súlyok

értelmetlennek látszó

tekergő ösvények

félelmemet gerjesztő

roppant kereszteződések

homályba mutató végződések

sár, homok és kavicsok

rendre váltakozó évszakok

zöld, sárga, fekete, hófehér

rútrideg alányomó sötétség

mindent beragyogó napfény

térkép nélküli céltalan

öntudatlan bolyongás

villanásnyi időre néha

kegyes megvilágosodás

szüntelenül rendet óhajtás

imáim az útbaigazításért

könyörgéseim a vezető kézért

éles kiáltásaim hozzátok

fájdalmaim enyhítéséért

s nézd, meghallgattatott

magamat varázslatos vidéken

találtam és álltam

széles utam közepén

aranyban játszódó

világom védelmében

vakító fényárral körülölelve

irányomat jelző táblák

mellettem s előttem

léptem, mozdultam

röpítettek, vezettek

a most már látszódó

egyértelmű végtelenbe

ahol végre hazaérve

már terhek nélküli

tiszta szeretetben

a semmiben

mindent megértve

végül megpihenhettem