miközben a természet

lelassul, elcsendesül

kicsit meghalva

a megújulásra készül

az egyre gyérülő

színpompás lombok

bőrömig engedik

az imádott nap fényét

hogy ő benne megfürdetve

nyaramat visszaidézze

néhány röpke

bódító pillanatra

ringatva és átölelve

átjárva és felemelve

számra még egyszer

édesforró csókot lehelve

tudassa velem kedvesen

itt marad ő végleg

virágba borította lelkem

örökre

táncoló nevető

égi

szerelemmel

 

Szerző: d-t.e.  2011.11.05. 14:29 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterpillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr953355937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása