miközben a természet
lelassul, elcsendesül
kicsit meghalva
a megújulásra készül
az egyre gyérülő
színpompás lombok
bőrömig engedik
az imádott nap fényét
hogy ő benne megfürdetve
nyaramat visszaidézze
néhány röpke
bódító pillanatra
ringatva és átölelve
átjárva és felemelve
számra még egyszer
édesforró csókot lehelve
tudassa velem kedvesen
itt marad ő végleg
virágba borította lelkem
örökre
táncoló nevető
égi
szerelemmel