fehér kövek között

 

a semmiből kis virág

 

előbújik

 

óvatosan

 

tapogatózva

 

hunyorogva

 

emelkedik

 

meg-megtorpan

 

emelkedik

 

imbolyogva

 

majd az áldott pillanatban

 

kedves arcát napba fordítva

 

összeölelkezik a fénnyel

 

s vele tangót táncolva

 

derűs könnyűségben

 

a végtelenbe tűnik lassan

 

 

Szerző: d-t.e.  2011.12.05. 14:25 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterpillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr843436343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása