ma tavasz lett
madárcsicsergős meleggel
a semmiből tél közepén
vidáman megérkezett
mi célból azt reggel tízre
már haloványan sejtettem
és hogy bizonyosságot nyerjek
magamat lengén felöltöztetve
kitárt lelkemet az utcára tereltem
s órákig bolyongtam eképpen
nap fényében tisztára fürödve
figyelve, hallgatva a bölcs természet
vajon mit üzen ma énnekem
láttam és megértettem
mert elhozta és megmutatta
ez a varázsos téli tavasznap
a szerelmet
azt a dédelgető
mindent feledtető fajtát
ami megfakult napjaimból
rendre kizökkentve
ébredésre bírja
elgémberedett porcikáimat
megszépíti, fiatalítja ezt a
lelkemet raktározó eszter-testet
hogy aztán büszkén ragyogva
cipelhessem fel-alá a világban
megmutatta így megértettem
ha engedem jön
mindig jön
újra és újra
ellátogat hozzám
a tavaszodó természettel
éledező fákkal
fakadó rügyekkel
hiszen ünnep ez
életem ünneplése
igazán virágba borult
méz és citromfű illatú
szomjamat oltó, megtelítő
fényben úsztató mennyei alkalom
amiben mindig megérthetem
hogy ez az érzés örök bennem
ősmélyemből fakad léte
és felizzó emlékezésében
tavaszt játszanom bármikor lehet...
