két világunk között

végtelenné dermedt

fényben húzódó

varázsperemen

kicsit töredezetten

félve - reszketve

csodát remélve

közös lélegzetben

bódultan alámerülve

nekünk szánt határunkon

egymásnak kifeszítve

összekapaszkodunk

így válva eggyé

e végtelen rendben

s csend szavával

örök valóságunkat

hálásan köszönve

megnyugszunk

végre

benne

 

Szerző: d-t.e.  2012.01.29. 19:50 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterpillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr873971615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása