a tegnapi
langyos orgonaillatú
simatükrű éjszakában
magamat
homályos csönd
mélyébe sétáltatva
szándékom szerint
mégis váratlanul
feladtam
hagytam
engedtem
féltem
nem értettem
sírtam
nem értettem
sirattam
nem értettem
magamat
láttam
ahogy elveszek
széthullik minden
bennem s körülöttem
teljesen eltűntem
nyom nélkül
mint egy sohanemvolt
angyal-álom
és akkor már
értettem
megértettem
atomokra hullani és eggyé válni
a pillanatban
UGYANAZ
és
így benne
egység
rend
lehet
VAN