a tegnapi

langyos orgonaillatú

simatükrű éjszakában

magamat

homályos csönd

mélyébe sétáltatva

szándékom szerint

mégis váratlanul

feladtam

hagytam

engedtem

féltem

nem értettem

sírtam

nem értettem

sirattam

nem értettem

magamat

láttam

ahogy elveszek

széthullik minden

bennem s körülöttem

teljesen eltűntem

nyom nélkül

mint egy sohanemvolt

angyal-álom

és akkor már

értettem

megértettem

atomokra hullani és eggyé válni

a pillanatban

UGYANAZ

és

így benne

egység

rend

lehet

VAN

 

Szerző: d-t.e.  2012.04.22. 12:26 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterpillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr754466268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása