„... ahogy a hajnal közeledik, az éj egyre sötétebbé válik...”
… így van...
… tudom...
de ha a hajnal már
sejtjeimet–lelkemet beragyogó fényében
én szorosra zárt szemekkel ücsörgök
és még éjszakának hiszem
ha nem érzem, hogy ELÉG
és félek észrevenni
így kitárni a szívem
akkor elszalasztom
azt a kegyelmi pillanatot
amikor egybeesik
vágy és lehetőség
amiben végre
úgy nyílhatok meg
ahogyan VAGYOK
s amiben eképpen
végre
én
hozzá
bejuthatok
