gondoltam egy nagyot

itt az idő

én most mozdulok

lépek

onnan kilépek

kilépve

máshová belépek

de kételkedések

ha ott eképpen

magammal fellépek

lehet, hogy nem látnak

s lazán rám lépnek

hezitálok

talán jobb

ha lelépek

vagy esetleg

gyorsan visszalépek

vagy tán könnyebb

ha magamon átlépve

mély levegőt véve

még tovább lépek

valahová csak elérek

derűs-könnyű

nemértések bennem

eddig rájuk

válaszokat nem leltem

földön-égen s bennem

hiába kerestem

mögöttem

évek, arcok, képek

eltűnnek a ködben

s én eltűnök a fényben

és nem értem

nem értem

most meg miért nem lépek

állok mosolyogva

áldott nyugalomban

csendfelhőbe burkolózva

megértő pillanatomban

miben végre már látom

végre már érzem

minek is a lépkedés

tétova kétkedés

ha most és nekem

ITT

ugranom kell

 

Szerző: d-t.e.  2012.06.03. 19:27 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterpillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr164563306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kisgyörgyné Katica 2012.06.28. 20:20:32

Amikor felborul a rend a lelkemben, lassítok, időt kérek. Lásd, megjött a megoldás.Ismét, -már sokadszor - összefutok Veled, vidám, táncoló szavaiddal, ahogy felveszem a sorok ritmusát, lépek, lépkedek Veled, közvetlen mögötted, mire ugrani kell újra vidám a szépkoru, helyreállt a rend, nem vagyok szomorú! :)))
Áldjon meg az Ég, de jó, hogy vagy nekem. Ölellek: Katica - Bolygó mamija.
süti beállítások módosítása