kiskertedben elültettél

apró magként föld mélyébe

hittél bennem, gondozgattál

telt szívedből megöntöztél

szemed fényén nyúltam égbe

óvva öled melegségén

virágom nézd, neked nyílik

párnád tőlem királykék lett

megpihenni felhőágyra

szerelmedhez vitt a vágyad

hagytál engem félelmemben

megdermedve néma gyászban

sértett dühtől égő arccal

semmi szélén ácsorogva

nem értettem önzőséged

ha elmentél, én mért maradjak

nélküled jobb mélybe vesznem

dolgos kezed mást kényeztet

tengerszemed kékségében

önarcomat nem lelhetem

ősz hajadban ujjaimmal

nem játszhatok téli estén

elefántcsont bőröd egén

nem táncol már teliholdfény

és most mégis érthetetlen

nézd virágom, neked nyílik

arany szirmom engedd szállni

hozzád így én megérkezem

eljöttél ma álmom szárnyán

édes mosoly ágyam mellett

öled mélyén bújva tudtam

elért hozzád ezer imám

feloldódtam ringatásban

vigasztaló angyalhangban

csitt most, kedves, hallgasd még

csend-gyönyörünk énekét