nem tudom
ha fényt adok szemednek
látnod vele jó lesz-e
vagy sírsz vissza
őrjítő vakságot
kábító monotonságot
nem tudom
ha vizet öntök medredbe
úszol-e majd a végtelenbe
vagy a partot választod
a bőrt repesztő szárazságot
élet nélküli aszottságot
nem tudom
ha magamba ölellek
repülsz-e majd új terheddel
vagy csak kuporogsz
a földön te megbéklyózott rab
és pislogod az égben a madarakat