egy vagyok a pillanattal

a mostban a sorsommal

a forrással összefolyva

létezésemben ellazulva

istenben, istenként, istennel

magamat megosztva áramolva

 

múlt nélkül és jövő nélkül

illúzió mentes vanságban

vágyat, szándékot nélkülözve

ős-tiszta valóságban

 

megértem

az van, ami van

vagyok, ami vagyok

 

elfogadom

az van, ami van

vagyok, ami vagyok

 

megengedem

az van, ami van

vagyok, ami vagyok

 

világra nyitott virág

kegyelemmel teli

pillanatgyöngyöket

fűzök sorra egymás után

s csendem mélységében

végtelenné növekszik hálám

 

Szerző: d-t.e.  2012.01.11. 08:12 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterpillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr333536134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása