csöndesül lelkem hosszú vihar után
rózsaszín párában remeg megfáradt testem
magamba szívtalak ezer fájdalmas lélegzettel
s hogy bennem maradj, bezártam a szám
nyújtóztam égbe, gúnyolódó fény felé
összekucorodtam, karom lobogott a szélben
meghaltam
de már érzem, mindig itt vagy velem
összeforrva szállunk földvilágom felett
feloldoztál...
kinyílhatok végre benned pusztulásom nyomán