csöndesül lelkem hosszú vihar után

rózsaszín párában remeg megfáradt testem

magamba szívtalak ezer fájdalmas lélegzettel

s hogy bennem maradj, bezártam a szám

nyújtóztam égbe, gúnyolódó fény felé

összekucorodtam, karom lobogott a szélben

meghaltam

de már érzem, mindig itt vagy velem

összeforrva szállunk földvilágom felett

feloldoztál...

kinyílhatok végre benned pusztulásom nyomán

 

 

Szerző: d-t.e.  2011.11.27. 18:41 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterpillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr493416057

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása